Réges régi emlék, valamikor a 80-as évek Csehszlovákiájából. Valahol a Pozsonytól északra, a Kárpátok nyugati oldalán táboroztunk. Hajnalban indultunk haza. Gyors sátor bontás után a felszerelés felkerült a Favorit kerékpár csomagtartójára, az akkor nagyon menőnek számító, Varga Árpi által Győrben készített Lynx táskákba és indulás haza. Hosszú volt az út Budapestig, főképp felmálházott kerékpárokkal, ugyanakkor nagy élmény is. Semmi nem adhatott nagyobb szabadság érzést, mint ez a hátamon a házam típusú kerékpáros világjárás.
Hosszú kihagyás, sok év országúti kerékpár és megszállott mountain bike maraton mánia után jött az ötlet, újra túra kerékpáron járni a hegyeket. Első pillantásra egyszerűnek tűnő feladat, beszerezni egy csomagos túrázásra alkalmas kerékpárt, néhány jó táskát, sátrat, hálózsákot és indulás. A bökkenő, hogy 2021-t írunk, egy Covid által meggyötört világ és szétcincált kerékpár ipar a valóság. Az általam keresett, a németek által „Reiserad” a franciáknál „Randonneur” néven ismert kerékpár beszerzése nem is olyan egyszerű feladat. Adódik a gondolat, hogy a most berobbant gravel kerékpárt szinte erre (is) találták ki. A nagy részük sajnos alkalmatlan az efféle túrázásra. Ennek egyszerű oka van. A gravel bringák hátsó láncvillája viszonylag rövid, általában 425, 430mm között változik. Ez a tervezett csomagos túrázás esetén annyit jelent, hogy egy ilyen kerékpáron pedálfordulatonként a sarkával rugdossa a kerékpáros a túratáskákat. Ettől függetlenül még nagyszerű túrákat lehet tenni ezzel a kerékpár típussal, de a nagy méretű nyeregtáska, váztáska, kormánytáska egyszerűen nem alkalmas annak a komfort fokozatnak a szállítására, amely nekem túl az 5. X-en már elvárás. A következő lehetséges megoldás a Merida Crossway és a hozzá hasonló trekking kerékpár. Ez egy népszerű típus, sokaknak jó választás, országúti túrázásra viszont nem viselném el egy rugós villa plusz tömegét. Rövid nézelődés után került látómezőbe a fitnesz kerékpár, amely gyakorlatilag egy egyenes kormányos országúti kerékpár.
A Merida Speeder amely gyakorlatilag egy egyenes kormányos országúti kerékpár, egy fitness bike, jó eséllyel nem egy túra kerékpáros málhás lovának tervezték. Ennek ellenére vázgeometriája alkalmassá teszi erre a célra is. 2010-ben már volt szerencsém egy Speeder bringához, amelyet azután villámgyorsan eladtam. A váz lehetetlenül rövid volt, a kényelmes testtartáshoz szükséges 120mm-es kormány stucni és a villa szög egy ideges túlkormányozottságot eredményezett. Két éve (végre) a Merida újratervezte a Speeder vázgeometriáját. Az eredmény egy álom kényelmes hosszú távokra kimondottan alkalmas bringa, egy olyan kerékpár, amelyen egész nap lehet menni és menni. A felső cső hossz, a homlokcső magasság olyan kombinációja, hogy legszívesebben az országúti kerékpáromat is egy ilyen vázra pakolnám át. Nem mellékesen a hátsó láncvilla elég hosszú a tervezett csomagos túrákra. A legfontosabb, hogy némi kompromisszummal tökéletes túrakerékpár is lehet belőle.
A Speeder gyári felszerelését rövid úton eltávolítottam. Kerékből ilyen célra csak a saját fűzésűhöz van bizalmam, a bevált három keresztes küllőzéssel. Két bivalyerős SUN Inferno felni, DT küllők és Deore kerékagyak váltották a Speeder dizájnos kerekeit. A hidraulikus fékek szintén cserélve lettek, méghozzá a Hayes bowdenes tárcsafékeire. Sokaknak talán visszalépésnek tűnhet ez a csere, de érdemes rákeresni a Google-ban angol vagy német oldalakon a „legjobb túra, vagy legjobb expedíciós kerékpár szavakra. Meglepő lesz látni, hogy itt bizony a faék egyszerű, de épp ezért szinte hiba mentes mechanikus fékek hódítanak. Az ok egyszerű. A nem egyszer 15-20 kg csomaggal felpakolt kerékpár és az Alpok hosszú, meredek lejtői brutális terhelésnek tehetik ki a fékeket. Természetesen a mechanikus tárcsaféket is, viszont ez esetben legalább levegősödéstől, olaj szivárgaástól nem kell tartani. A fékrendszert tökéletesíti még két Shimano SM-RT70 Ice Tech féktárcsa is, biztos, ami biztos alapon. A váltórendszer terén a 3X10 fokozatú Deore trekking változata váltotta az országúti cuccot. A 26-36-48 fogszámú hajtókar, a 11-36-os kazettával gyakorlatilag minden emelkedőt leküzdhetővé tesz. Ezután már csak apróságok maradtak, mint a túlméretezett kormány, amelyet egy 56cm széles PRO MTB kormány váltott, egy igazán kényelmes nyereg a német Terry-től és egy markolat, amit nem kíván pokolba az ember már az első 20km után. A kerékpár átépítése ezzel be is fejeződött.
No ezek alapvető fontosságúak ebben a műfajban. Emlékszem szétesett zippzárakra, varrás mellett beázó táskákra, az egyszerűbb háromrészes túratáskák azon idegesítő tulajdonságára, hogy az alig hozzáférhető helyen lévő tépőzáras pántokkal egyszerűen nem lehet őket fixen a csomagtartóhoz rögzíteni, és egész úton folyamatosan külön életet élnek. Szerencsére a gyatra felszerelésből adódó bosszúságokat már 30 éve is elkerültem és hát okos ember nem a saját kárán tanul. A jó túratáska nem vízlepergető, nem egy huzat ad valamilyen védelmet, hanem önmaga „faltól falig” vízálló, a táskák oldalanként és külön vannak rögzítve, a cippzár pedig nem ismeretes az ilyen kerékpár táskákon. Kevés ilyen van és nem olcsó. Kapásból az Ortlieb, a Vaude jut eszembe és most a Thule. Az új Thule kerékpártos táskák a letisztult skandináv design és az átgondolt tervezés eredményei. Egyszerűen jók, minden felesleges sallang nélkül, belső zsebekkel és merevítéssel, egyszerű, feltekerhető záródással, tökéletes vízállósággal rendelkeznek. Az első és hátsó táskák együtt bőven elég helyet biztosítanak sátor, hálózsák, matrac stb részére. A csomagtartók már nem ilyen egyszerű eset és itt jön is némi kritika a gyártó felé. Ha egy kerékpár vázon lehetővé teszik a csomagtartó felszerelését, mert a két menetes furat a villa papucsokon erre enged következtetni, akkor miért kell ugyanezt lespórolni a váz felső részén? A Merida saját, vagy a Tubus Flyway csomagtartói ugyan egy pontos középső rögzítéssel is elegendően merev tartást adnak a csomagtartónak, de a felhasználók nyilván jobban értékelnék az erre a célra megszokott menetes furatokat. Az első villa oldalán elhelyezett két menetes furat ugyanilyen rejtély. A helyzete és távolsága a villa alján lévő furattól gyakorlatilag semelyik ismert Low Rider csomagtartóhoz nem jó magasságban van. Sem az XLC, sem a Racktime, sem a Tubus első csomagtartóihoz nem igazán jó. A megfelelő távolság kb 160mm lenne az alsó furattól. A Gravel kerékpárokon elterjedt kisebb táskákhoz talán jó lehet, bár a jobb gravel kerékpárok villáira (Merida is) kettő vagy három menetes furatot szokás elhelyezni. Ennek megfelelően a Speeder villáján is kissé lejt előre a csomagtartó. Szerencsére ez a használatot annyira nem befolyásolja, inkább csak esztétikai hiba. A karbon villa csomagtartó kombóval kapcsolatban van ugyan némi ellenérzésem, de jelen esetben a tömeg táskával együtt is 2kg alatt van, mivel az itt szállított pehely hálózsák és derékalj (jobb és bal oldal) inkább csak terjedelmes, de nem nehéz. Emellett a német Tubus első csomagtartó középső összekötő ívével kellően merev, nem kell tartani a villára ható csavaró erőhatástól. A kritika tehát mindössze ennyi, a gyártó könnyen javíthatja, ha akarja.
A túratáskákkal és a kb 14 kg túrafelszereléssel felpakolt Merida meglepően könnyen hajtható. Nagyjából sík útvonalon a világból ki lehet vele menni. Nem emlékszem ennyire kényelmes, nyakfájás és zsibbadás nélküli üléspozícióval rendelkező kerékpárra. Mint fentebb írtam egy igazi hosszú távos bringának érzem. Hegyi utakon a csomagok érezhetők, de erre ott a 36-os nagy lánckerék. Ezzel a falra fel lehet mászni gyakorlatilag erőlködés nélkül.
A cél, hogy egy nomád kalandozásra felpakolható túra kerékpárt készítsek, sikerült. A városi szaladgálós, kényelmes sportolós, munkábajárós felhasználásra népszerű Merida Speeder ezen a területen is bevált. Menettulajdonságok, kényelem, üléspozíció terén pazar kis bringa, amit csak ajánlani tudok. Az ajánlás szintén érvényes a Thule kerékpár táskáira, amelyek hozzák azt a színvonalat, amit a Svéd márkától megszoktunk.
(P.Gy.)